Kezdőlap / A betegségről

Diagnózis

A CML diagnózisa a Philadelphia-kromoszóma vagy a BCR::ABL1 fúziós gén kimutatásán alapul. Megmutatjuk, milyen vizsgálatok várják, és mit árulnak el.

Röviden
  • Az első jel többnyire a magas fehérvérsejtszám a vérképben.
  • A diagnózist a BCR::ABL1 gén (PCR) vagy a Philadelphia-kromoszóma (citogenetika, FISH) kimutatása igazolja.
  • Diagnóziskor csontvelő-vizsgálatra is szükség van, hogy kiderüljön a betegség fázisa, és hogy vannak-e további eltérések.

Hogyan derül ki?

A CML-t általában a korai, krónikus fázisban fedezik fel, amikor legfeljebb enyhe, nem jellegzetes tünetek jelentkeznek (fáradtság, fogyás, étvágytalanság). A betegség gyakran véletlenül, egy rutin vérvételen derül ki, amikor a vérkép kórosan magas fehérvérsejtszámot mutat.

A kivizsgálás lépései

VizsgálatMit mutat meg?
Vérkép és vérkenetMagas fehérvérsejtszám, a granulociták különböző érési alakjai, gyakran sok bazofil sejt és magas vérlemezkeszám. A blasztok aránya segít meghatározni a fázist.
Fizikális vizsgálat, hasi ultrahangA lép és a máj mérete. A lépméret a kockázati pontszám része is.
Csontvelő-vizsgálatA csípőlapátból, helyi érzéstelenítésben vett minta. Meghatározza a betegség fázisát, és lehetővé teszi a kromoszómák teljes vizsgálatát.
Citogenetika (kariotípus)Mikroszkóp alatt kimutatja a Philadelphia-kromoszómát és az esetleges további kromoszóma-eltéréseket, amelyek befolyásolhatják a kezelés választását.
FISHFluoreszcens jelölőkkel mutatja ki, hogy a BCR és az ABL1 gén egymás mellé került-e. Akkor is hasznos, ha a citogenetikai vizsgálat nem ad eredményt.
Kvalitatív és mennyiségi PCRIgazolja a BCR::ABL1 gén jelenlétét, és meghatározza a transzkript típusát (leggyakrabban e13a2 vagy e14a2). Ez a követéshez elengedhetetlen, és a kiindulási szintet is megadja.
Általános labor, EKG, szűrésekMáj- és vesefunkció, vércukor, koleszterin, hepatitisz-szűrés, szív- és érrendszeri állapot. Ezek segítenek kiválasztani a legmegfelelőbb TKI-t.

Mit látnak a laborban?

A citogenetikai vizsgálat során a sejtek kromoszómáit megfestik és párba rendezik. CML-ben a 22-es kromoszóma egyik példánya feltűnően rövid (Philadelphia-kromoszóma), a 9-es kromoszóma egyik példánya pedig hosszabb a szokásosnál. A FISH-vizsgálatnál a BCR gént az egyik, az ABL1 gént egy másik színnel jelölik. Ha a két szín egy ponton összeolvad, az igazolja a fúziós gént.

Kockázati besorolás

A diagnóziskor kiszámolnak egy kockázati pontszámot. Ma az ELTS-pontszám használata javasolt, amely az életkor, a lépméret, a vérben lévő blasztok aránya és a vérlemezkeszám alapján alacsony, közepes vagy magas kockázati csoportba sorolja a betegeket. Magasabb kockázat esetén az orvos erősebb (második generációs vagy újabb) TKI-t választhat.

Kedvezőtlen jel lehet, ha a Philadelphia-kromoszómán kívül bizonyos további kromoszóma-eltérések is vannak (például +8, egy második Ph-kromoszóma, i(17q) vagy a 7-es kromoszóma eltérései). Ilyenkor szorosabb követésre és hatékonyabb gyógyszerre lehet szükség.

Mi történik a diagnózis után?

A kezelés rendszerint azonnal, tablettával indul. Ha a fehérvérsejtszám nagyon magas, a TKI megkezdése előtt vagy mellett néhány napig hidroxiureát is kaphat, amely gyorsan csökkenti a sejtszámot. A kezelés hatását ezután rendszeres vérvételekkel követik, erről a molekuláris monitorozás oldalon olvashat.

Tipp az első találkozóraVigyen magával egy hozzátartozót és egy jegyzetfüzetet. Kérje el és gyűjtse egy mappába a leleteit, különösen a transzkript típusát és a kiindulási PCR-eredményt. Ezekre később, például a kezelés elhagyásánál is szükség lesz.